HTML

enemyofthefun

Friss topikok

Címkék

Teokratikus fundamentumot Európának!

2012.11.25. 15:16 | enemyofthefun | 4 komment

Igaza van Orbán Viktornak amennyiben úgy gondolja, hogy „a kereszténység szilárd alapjaira kell építenünk” Európát. Elvégre a globális kihívások, globális megoldásokat igényelnek, pláne, ha a válságot kiváltó okok sokkal mélyebbre vezetnek, mint ahogy az elsőre látszik. Hiszen a neoliberális gazdasági - és politikai szisztéma világméretű megroppanása csupán felszíni tünetjelenség, az igazi ok, az európai társadalmak erkölcsi értékrendszerének erodálódása, szellemi-morális - és kulturális értelemben vett talajvesztés, ennélfogva csak a „lelkek és szívek felemelése”, és a kollektív hitbéli üdvözülés jelentheti a kiutat. Mi más jöhet hát szóba kedves barátaim, mint a kereszténység; mi egyéb adhat ma jobb, adekvátabb – és minőségibb választ Európa számára, mint a mennybéli királyságból a fuldoklók számára felkínált isteni mentőöv? Hiszen a válság annyira sokrétű, nemcsak sokféle formában és számtalan irányban megmutatkozó hatásait, de rendkívül összetett természetrajzát is alapul véve, hogy kizárólag az isteni karitativitás nyújthat-e tévelygő, egzisztenciális és morális értelemben is kisemmizett, célt, értéket, és iránytűt veszített tömegek számára érdemi menedéket. Igen kedves barátaim, csak a keresztény egyetértés hozhat számunkra reményt, biztonságot, és megújulást, ha ápolva az Istennel folytatott párbeszédet, legfőbb értékeinket, az ő őrálló oltalma alá helyezve, magunk is karakán védelmezőivé válunk ennek a szövetségnek, megvédve azt a neoliberális firkászok és spekuláns rablóhordák arcátlan és szűnni nem akaró offenzívájától. 
Vessük hát vigyázó tekintetünket a múlt, a jelen és a jövendő – e kikezdhetetlen stabilitású kötelekére, hiszen céljaink közösek, ahogy a veszélyek is, ezek elhárítása pedig csak közös erőfeszítéssel, erőink maximális összehangolása árán lehetséges. Ahol győz a megosztottság, ott győz a gonosz is, jusson eszünkbe az előző 8 év összes szörnyűsége, amikor is a szocialista-liberális kormányzatok a tatárjárásnál is nagyobb pusztítást hagytak maguk után Magyarországon. Ne féljünk hát egyesíteni erőinket, és ne féljünk segítségül hívni a teremtő istenünket, mert meg van írva: „ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Képzeljük el kedves barátaim ha nem ketten hárman, hanem 790 millióan, és nem csak néhanapján, de a nap minden órájában igényelnénk ezt a szívbéli szövetséget, micsoda hatalmas erőket tudnánk mozgósítani. Igen kedves barátaim, nincs más hatékony gyógymód, mint a hitbéli növekedés, merjünk felelősséggel építkezni, ne járjunk úgy mint az ember, aki homokra építette házát, hogy aztán a legelső áradat elsodorja.
Nincs más választásunk tehát, mint keresztény gyökereinket megerősíteni, ezt liberális jogállamiságunk fenntarthatósága is megkívánja, hiszen lássuk be, keresztény értékrend nélkül Európa országai aligha fejlődhettek volna modern, demokratikus jogállamokká. Az ezredforduló keresztény szellemben megvalósult államalapításai nemzetállamok egész sorát hívták életre Európában, olyan emberi közösségek sokaságát, melyeknek közös kultúrájuk, közös céljaik, és közös nyelvhasználatuk révén egységes nemzetté sikerült kiforrniuk, azon jogi- intézményi – és kulturális keretek között, melyek ezen társadalmak fejlődését hosszú évszázadokon keresztül meghatározták. Ezen államalapítások egytől egyig szilárdnak és maradandónak bizonyultak, még ha eltérő fejlettségi szinten, és eltérő gazdasági-földrajzi környezetben kellett is kibontakozniuk. Keresztény gondolkodásunk időtállóságát ékesen bizonyítja polgári törvénykezésünk, mely ma is őrzi a Bibliában foglalt legfontosabb emberi értékeket és alapelveket, a törvények előtti egyenlőség felvilágosodás korabeli gondolatát, pedig nem más, mint a reformáció Isten előtti egyenlőségének XVI. századi gondolata előzményezte meg.
A neoliberális lobbi kártékony szócsövei mindezt elfelejtik, ahogy azt is, hogy a gazdasági haszonszerzés és az anyagi gyarapodás nem lehet sem az egyén, sem a társadalom legvégső célja. A korlátlan szabadverseny, a profit maximalizálására tett erőfeszítések ordító társadalmi igazságtalanságokhoz vezetnek, miközben legfőbb erkölcsi értékeink gyalázatos, és gátlástalan offenzívának vannak kitéve. Igen kedves barátaim a Népszabadság, a Magyar Narancs, hvg és a 168 óra kisszerű publicistáira gondolok elsősorban, erre az intellektuális köntösbe bújt nagyképű, nihilista és kozmopolita kultúrán szocializálódott söpredékre, akiknek egyetlen célja, hogy a gyanútlan olvasókat a lehető legalacsonyabb szellemi színvonalra próbálják lezülleszteni. Joggal merül fel a kérdés mindnyájunkban, kinek az érdeke ez? Nyilván azoké kedves barátaim akik ezt busásan megfizetik. A spekuláns nagytőkéé, és az ő érdekeiket előmozdító politikai lobbi- csoportoké, akik bár a politikai pluralizmus színjátékának bármilyen megtévesztő álarcában is lépjenek elénk, álcázzák magukat szabadelvűnek, szocialistának, bázisdemokratának, zöldeknek, vagy akár eurokommunistáknak, mi nem hagyjuk magunkat kétszínű ármánykodásaiktól megvezetni, hiszen pontosan tudjuk róluk, hogy honnan jöttek, és hogy miféle érdeket is képviselnek. Azokét akik az előző nyolc év garázda és kizsákmányoló politikája során megtollasodtak, és akik most méltán érzik magukat a nemzeti kormány intézkedései miatt veszteseknek. Ők akarnak most minket megállítani, de nem fog nekik sikerülni, mert a Nemzeti Együttműködés Kormánya véget vetett a kisemmizés politikájának, és a kétharmados forradalommal egy új munkaalapú szolidaritás jövőjét alapozta meg, melyben nincs helye sem a spekulációnak, sem a kizsákmányolásnak, sem a segélyeken élők nagyszámú tömegének. Nem fog nekik sikerülni, mert a kis magyar tigris már készül a lombikban, és már feni a fogait a neoliberális gazdaságpolitika reakciósaira. Mert a magyar kormány esküt tett a haza, az erkölcs, a család, és a keresztény értékek védelmezésére, amit akkor is végigviszünk, ha ennek ára a szabadságjogok további korlátozása.
 Megvédelmezzük a kereszténységet már csak azért is, mert annak dualista felfogása, mely dichotóm módon két egymással szemben álló erő örökös harcaként magyarázza a világot, tökéletesen alkalmas arra, hogy jó és gonosz harcára redukáljuk a bonyolult társadalmi és politikai valóságot. Mindez összhangban áll a többségi társadalom szellemi korlátozottságával, és nagyfokú intellektuális igénytelenségével, ami képtelenné teszi a differenciált gondolkodásra és véleményalkotásra, így mi sem kézenfekvőbb, mint ha egy olyan világképet közvetítünk számukra folyamatosan, amit leginkább a Star Wars szimulált valóságához lehetne hasonlítani. Az emberek számára „látható, és tapintható ellenségeket kell felmutatni”, legyen ez az IMF, az Unió, a pénzügyi elemzők, a bankvilág, vagy az itthoni ellenzék, a lényeg, hogy demonizáljuk őket amennyire csak lehetséges, hogy a dolgok rosszabbra fordulása miatt a tömegek frusztrációja ne minket, hanem lehetőleg őket érje. Így aztán a választási ígéreteket sem kell betartani, mert van kire mutogatni, és a tömegek gyűlöletéből kiváló politikai tőkét lehet kovácsolni. A kereszténységnél tehát keresve se találhatunk alkalmasabb eszközt a tömegek manipulálására, ezért aztán minden erővel védelmezendő.

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://enemyofthefun.blog.hu/api/trackback/id/tr954924629

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.11.26. 11:24:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Urfang 2012.11.26. 13:21:12

Szerintem jól sikerült. Végig magában hordja a kettősséget, hogy ez lehet karikatúra is, vagy komoly is, és csak az utolsó bekezdésben derül ki egyértelműen, hogy az előbbi.

Hát igen, ezek az archetipikus frázisai ennek a fajta propagandának, és bizony ilyen könnyű összerakni belőlük egy hasonló filippikát. És bizony sokan vannak, akik ezt az utolsó bekezdésig bólogatva egyetértően olvasnák, elég sokan vannak sajna.

Joejszaka 2012.11.26. 20:23:14

"Megvédelmezzük a kereszténységet már csak azért is, mert annak dualista felfogása, mely dichotóm módon két egymással szemben álló erő örökös harcaként magyarázza a világot"

Csak szólok, hogy a kereszténység nem ilyen. Más vallások igen, de a kereszténység pont nem.

enemyofthefun 2012.11.26. 23:03:10

köszi. igen valóban elmosódnak a határok a karikatúra és a valóság között a kormányzati kommunikáció tekintetében. nekem is jobboldali vezércikkek szolgáltatták a post megírásához a gyúanyagot. pl. ez itt: www.magyarhirlap.hu/velemeny/a_neoliberalizmus_agoniaja.html

csak plágiumgyanúba ne keveredjek. :-))

enemyofthefun 2012.11.27. 00:20:20

Kedves jóéjszaka, elfogadom, hogy Te így gondolod, én viszont továbbra is tartanám magam ahhoz, hogy a kereszténység világképe alapvetően dualista. Csakúgy ahogy a zsidó is, és bizonyos megszorításokkal az iszlám, bár az utóbbi sokkal inkább már fatalista.
Jó-gonosz, Isten-Sátán, fény-sötétség, pokol-mennyország, test-lélek, bűn-erény, anyag-szellem, se szeri se száma a különféle szembeállításoknak, ami persze nem azt jelenti, hogy nincs helye az árnyalatoknak, már maga az alapmű sem egységes, hát még a rá épülő teológiai-filozófiai spekulációk sokasága. de az alapok attól még duálisak. Erős zoroasztriánus hatás érte a kereszténységet közvetve a zsidó valláson keresztül, ami a babiloni fogság után épült be a judaizmusba.
Annyiban jogosnak vélem a kiritkát, hogy a két erő nem egészen egyenrangú, a Sátán a lázadó angyalok vezére, tehát egy Isten teremtményei közül, így a végső küzdelem során alulmarad. De így van ez a zoroasztrizmusban is, ahol szintén van utolsó ítélet, és ennek megvalósulása szintén apokaliptikus távolságba van kitolva. Tehát a jó végső győzelme nem mondd ellent a dualista koncepciónak. Egyébiránt úgy gondolom, az alapfilozófiánál maga a vallásos gyakorlat, és a keresztény közvélekedés fajsúlyosabb. Márpedig mind a kettőben igen gyakori jelenség a szembeállítás. De szeretném leszögezni, a kritikám tárgya nem maga a keresztény világnézet, hanem a vele való politikai manipuláció, ami messze nem volna annyira sikeres, ha a kereszténységnek úgy általában, differenciáltabb volna a gonosz képe. Amúgy a duális struktúra nem minden szempontból hozott negatívat, nagyon sokat merített belőle a tudományos gondolkodás, az európai művészetek és a filozófia. A bináris számrendszer mint az informatika alapja szvsz. szintén sokat köszönhet a keresztény szellemiségnek.
süti beállítások módosítása